Az ajándékozás ingyenes tulajdonátruházás. Ebből a sajátosságából kifolyólag a mindennapi életben tömegesen előforduló adásvételi szerződésekhez képest több jogkérdést is felvet. Az alábbi illetékjogi, szerződésjogi, házassági illetve öröklésjogi kérdéseket érdemes átgondolni az ajándékozás előtt.

Az ajándékozási szerződés tárgya ingó és ingatlan vagyon is lehet, továbbá vonatkozhat vagyoni értékű jog ingyenes alapítására, vagy átengedésére. Egyik leggyakoribb példa erre a haszonélvezeti jog. Lehetőség van arra is, hogy a vagyontárgy tulajdonjogát és haszonélvezeti, használati jogát más- más személynek ajándékozzuk el.

1. Az ajándékozás illetéke

Az ajándékozásnak, legyen szó ingó, ingatlan, vagy vagyoni értékű jog ellenérték nélküli, ingyenes átruházásáról, néhány kivételtől eltekintve illetékvonzata van. Az illetékszámítás szabályait az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) határozza meg. Az illeték általános mértéke 18%. Lakás ajándékozása esetén: 9%. Gépjármű ajándékozási illetéke az évjárat és az autó hajtómotorjának függvényében kilowattonként van meghatározva. Az illetéket az ajándék tiszta értéke után számítjuk, amely az ajándék forgalmi értékének, az ajándékot terhelő tartozással csökkentett értéke. A forgalmi értéket csökkentő tartozás például ingatlan esetében a tulajdoni lapra bejegyzett hiteltartozás, közös- költség tartozás. A tulajdonjog és a haszonélvezet, használati jog más- más személy részére történő ajándékozása esetén mindkét ajándékozás után illetéket kell fizetni, azonban ez nem jelenti azt, hogy mindkét esetben a tiszta forgalmi érték után kell az illetéket megfizetni. Ilyen esetben a két jog egymáshoz viszonyított forgalmi értéke alapján alakul az illetékfizetési kötelezettség.

Az illetékmentesség leggyakoribb esetei a magánszemélyek ajándékozása esetén:

a) az ajándékozó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is), illetve házastársa által megszerzett ajándék;

b) az ajándékozó testvére által megszerzett ajándék; (az ajándékozás ezen formája 2020. 07. 08. óta illetékmentes)

c) a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a megajándékozott az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít, és a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 10%-át;

d) az olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót vagy a megajándékozottat személyi jövedelemadó, szociális hozzájárulási adó vagy egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli, a munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében megszerzett értékpapír, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében megszerzett értékpapír, üzletrész, tagi részesedés, továbbá a dolgozói üzletrészként, dolgozói részvényként személyi jövedelemadót nem viselő módon a társas vállalkozástól megszerzett üzletrész, részvény;

e) lakástulajdon kezelői jogának ingyenes megszerzése;

f) termőföld megszerzése ajándékozással a földműves gazdaságátadási támogatása feltételeként, továbbá földhasználat megszerzése, és annak megszüntetésével bekövetkező vagyonszerzés;

g) az egyéni vállalkozónak, őstermelőnek, családi gazdálkodónak minősülő földműves gazdaságátadási támogatásának igénybevétele érdekében a közeli hozzátartozóval megkötött szerződésben a termőföld, a tanya, és a mezőgazdasági termelőtevékenységhez szükséges művelés alól kivett terület, építmény (magtár, istálló stb.) valamint ingó (mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) ajándékozása, illetve vagyoni értékű jog ingyenes átengedése;

h) a házastársi vagyonközösség megszüntetéséből származó vagyonszerzés.

2. Ajándékozás házassági jogi és öröklésjogi vonatkozásai

Házastársak közötti ajándékozás

A házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymásnak juttatott ajándékacsak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingók szokásos mértékű ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént.

Válás esetén azok az ajándékozások, amelyek nem voltak közokiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalva, nem tekinthetők a megajándékozott tulajdonának, mivel az ajándékozási szerződés alakilag érvénytelen volt. Ilyen esetben közös vagyonként, vagy az ajándékozó különvagyonaként kell elbírálni az ajándékot, ami könnyen jogvitához vezethet.

Az ajándékozás beleszámít az örökségbe?

Az ajándék értéke, az ajándékozás körülményei alapján befolyással lehet az öröklésre.

A törvényes örökösöket osztályrabocsátási kötelezettség terheli. Mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak szokásos mértékű ajándékot meghaladó értékű ajándéknak az összegét, amelynél az ajándékozó kikötötte, hogy ezt az örökségébe bele kell számítani, vagy a körülmények alapján arra lehet következtetni, hogy a juttatás csak ilyen céllal történhetett.

Osztályrabocsátási kötelezettsége van a leszármazóknak akkor is, ha végrendelet útján örökölnek, de az örökrészük megegyezik a törvényes öröklés esetén járó hányaddal. Kivétet képez a leszármazó részére nyújtott tartás.

Szokásos mértékű ajándék:

Azt, hogy a szokásos mértékű ajándék mit foglal magában, a bírói gyakorlat szintén az egyedi eset sajátosságainak, így a felek vagyoni helyzetének, az ajándék jellegének, az ajándék forgalmi értékének és az ajándékozással elérni kívánt célnak a mérlegelésére bízza. Ugyanakkor abban következetes a bírói gyakorlat, hogy ingatlan nem szokásos mértékű ajándék, még a beépítetlen telek sem.

3. Az ajándék visszakövetelése

Mivel az ajándékozásért az ajándékozó ellenértéket nem kap, ezért az alábbi körülmények megváltozása esetén megnyílik a lehetősége arra, hogy az ingyenes juttatást visszakérje.

Mindhárom esetre igaz, hogy a feltételnek az ajándékozás után kell bekövetkeznie, tehát ha az ajándékozó az adott körülményről bizonyíthatóan tudott, abba belenyugodott, és az ajándékozást ennek tudatában határozta el, akkor nincs helye a visszakövetelésnek.

a) Az anyagi helyzet változása

Ha az ajándékozónak az ajándékra a létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. A megajándékozott járadék, vagy természetbeni tartás útján is biztosíthatja az ajándékozó létfenntartását, ebben az esetben mentesül az ajándék visszaadása alól.

Ennél az esetnél csak az ajándékot lehet visszakérni, ha utóbb a megajándékozott az ajándékot eladta, a helyébe lépett érték nem követelhető vissza.

b) Megbocsáthatatlan sértés

A megajándékozott, vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó rovására súlyos jogsértést követ el. Értelemszerűen súlyos sérelemnek kell lennie, egyetlen veszekedés nem alkalmas az ajándék visszakövetelésére.

A legjellemzőbb visszakövetelési okok lényegében megegyeznek a Ptk. 7:78. § (1) bekezdése szerinti végrendelet kitagadási okokkal, így például, ha a megajándékozott az ajándékozó, vagy közeli hozzátartozója életére tör, bántalmazza, a megajándékozott, vagy közeli hozzátartozója ellen bűncselekményt követ el, a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az ajándékozónak szüksége volt rá.

Az ajándékozó az ajándékot, vagy az ajándék helyébe lépett értéket is visszakövetelheti ebben az esetben.

c) Meghiúsult feltevés

Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha azt az ajándékozó valamilyen feltevésben bízva adta, amely utóbb meghiúsult, és a feltevés nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

Gyakori példa a tanulmányok befejezésére adott ajándék, amelyet utóbb akkor lehet visszakérni, ha a megajándékozott hallgatói jogviszonya végleg megszűnt, vagy a jegyajándék visszakövetelése, ha a jegyességet felmondták.

Visszakövetelésnek nincs helye:

– ha az ajándék vagy a helyébe lépett érték már nincs meg;

– ha a visszakövetelésről az ajándékozó lemondott;

– ha a sérelmet az ajándékozó megbocsátotta.

Ha hosszabb idő telik el a sérelem és a visszakövetelés között, a Ptk. 6: 237. § (4) bekezdése alapján vélelmezhető, hogy az ajándékozó megbocsátott, vagy legalábbis lemondott a visszakövetelésről. Azt, hogy mi számít hosszabb időnek, általánosan nem lehet meghatározni, minden egyedi esetben mérlegelni kell, hogy mekkora volt a jogsértés, és ahhoz képest mennyi idő telt el, hiszen más a megítélése annak, ha megajándékozott ajándékozó személyes tárgyait eltulajdonítja, mintha fizikai erőszakot alkalmaz vele szemben.