Mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha a külföldi devizában felvett hiteltartozás megsokszorozódott?

Tények:

A devizahiteles perekben jelenleg is változatlanul a 2/2014 Polgári Jogegységi Határozat rögzíti a bírói gyakorlat fő irányait, ezek az alábbiak:

1. Tájékoztatás elégtelensége

A 2/2014 jogegységi határozat alapján az árfolyam-kockázatról szóló tájékoztatás elégtelensége megalapozhatja a szerződéses rendelkezés érvénytelenségét. Ezekben a perekben mindenekelőtt a banknak kell bizonyítania azt, hogy a tájékoztatás megtörtént. Ennek leggyakoribb formája az úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat, amelyben a bank a svájci frankban felvett, de forintban törlesztendő kölcsön, hitel árfolyam-változásból adódó kockázatait veszi sorra.

Sikeres bizonyítás esetén az adóst terheli a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy az árfolyamkockázat tartalma a szerződés szövege, illetve a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján nem volt világos és érthető, vagyis a fogyasztó alappal gondolta úgy, hogy nem kell valós árfolyam-kockázattal számolnia, vagy az árfolyam-kockázatot csak részlegesen viseli és nem teljes mértékben.

A 2/2014 Jogegységi Határozat hatálybalépése óta sarkalatos változás ugyanakkor, hogy az esetjog jelenleg nem vár el olyan részletes kockázatfeltárást, amely az egyedi szerződéstől és az ÁSZF-től elkülönült kölcsönadós által aláírt nyilatkozatban tartalmazza a deviza alapú kölcsönfelvétel kockázatait, így csak akkor javasolt a peres eljárás, ha kockázatfeltárás sem a szerződésben, sem külön tájékoztatóban nem történt.

Ha a tájékoztatás nem történt meg, az megalapozhatja a devizahitel szerződés teljes érvénytelenségét. Az érvénytelenség jogkövetkezménye, hogy a teljesített törlesztések elszámolása módosul. A bíróság mérlegelésére van bízva, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. Ez jelentheti például azt, hogy a bíróság úgy tekinti, hogy devizaalapon jött létre a szerződés, így az adott devizanem hivatalos középárfolyamát, és referencia kamatát veszi alapul és a felek eszerint számolnak el egymással. A legeredményesebb forgatókönyv az, ha a bíróság megállapítja, hogy a szerződés forint alapon jött létre, így a bank köteles visszatéríteni a teljes árfolyam-különbözetet.

2. Egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelensége

További lehetőség az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségére alapított érvénytelenségi per.

Az egyoldalú szerződésmódosítás, így különösen az egyoldalú kamatemelés abban az esetben tekinthető tisztességtelennek összhangban a 2/2012 PK véleményben rögzített szempontokkal, ha a hitelszerződésből hiányzik az ún. ok-lista, vagy az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a kamatra, költségre. Önmagában már az is megalapozza a tisztességtelenséget, ha a szerződésmódosításra okot adó körülmények nem objektívek, az egyoldalú szerződésmódosításról szóló kikötés nem egyértelmű, nem látható előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén kerülhet sor egyoldalú szerződésmódosításra, illetve, ha a fogyasztónak a szerződésmódosítás esetére nincs biztosítva a szerződés felmondásának joga, valamint ha a szerződés kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltétel változás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön.

Az árfolyam-emelkedés miatti egyoldalú kamat-emelés tisztességtelenségét az Elszámolási Törvény tartalmazza, amely a Pénzügyi Békéltető Testület előtt indított eljárásban adott lehetőséget ennek vitássá tételére, ezért amennyiben az egyoldalú kamatemelés kizárólag az árfolyam-növekedésnek tudható be, egyéb más tisztességtelen feltétel nem kapcsolódik a kamatemeléshez, akkor peres eljárás nem indítható.

Tévhitek:

  • Álképviseletre alapított érvénytelenség

Az elmélet a devizahitel perek első hulláma idejéről származik. Az alapja az, hogy a szerződéseket gyakran autókereskedés alkalmazottjai írták alá a kölcsönt nyújtó bank nevében, ezért a szerződés alakilag érvénytelen, mert nem a kölcsönadó írta alá. Ennek a jogalapnak egyedül egy elsőfokú bírósági ítélet adott helyt, azonban nincs olyan jogerős bírósági ítélet, amely elismerte volna ezt az érvelést.

A bírói gyakorlat nem tekinti elfogadottnak, többek közt azért sem, mert az autókereskedő ilyenkor jóhiszemű álképviselőként járt el. A bank pedig még a per során is nyilatkozhat arról, hogy a jóhiszemű álképviselő eljárását sajátjaként fogadja el, azaz utólag is adhat részére felhatalmazást a szerződés aláírására. Lényegében tehát a bank egy egyszerű nyilatkozattal ki tudja védeni ezt az érvelést.

  • Vételi-eladási árfolyam tisztességtelensége

A bankkal szemben indított deviza hitel perekben gyakori hivatkozási alapot jelent, hogy a bank a svájci frankban meghatározott kölcsönösszeget a svájci frank vételi árfolyamán számolta át forintba, míg az egyes törlesztő-részleteket az eladási árfolyamot alapul véve állapította meg, így a bank már a kölcsönszerződés megkötésekor tisztában volt azzal, hogy a fogyasztó a vételi és eladási árfolyam közötti különbséggel többet törleszt majd.

Ez az érvénytelenségi ok az Elszámolási Törvény hatályba lépéséig valóban egy bevett jogalap volt, azonban az Elszámolási Törvény részletekbe menően szabályozta a jogalap érvényesítését, így kimondta, hogy milyen fórum előtt, és meddig van helye ezen a jogalapon követelés érvényesítésének. A követelés érvényesítés főbb szakaszai röviden az alábbiak voltak:

1. Pénzintézetek elszámoló levele
(A bank az MNB középárfolyamán átszámolta a kifizetéseket, és az MNB árfolyama és az alkalmazott átváltási árfolyam közötti különbözetet, mint tisztességtelenül felszámított összeget a bank jóváírta a kölcsönadós részére.)
I
2. Kifogás előterjesztése a banki elszámolással szemben
( Elszámoló levél kézhezvételétől számított 30 napon belül)
I
3. Bank válasza
I
4. Panasz benyújtása a Pénzügyi Békéltettő Testület felé
(A banki választól számított 30 napon belül)
I
5. Bírósági nemperes eljárás kezdeményezése
(A PBT határozattól számított 60 napon belül)

Az eljárások mostanra lezárultak, így ezen a jogalapon a bíróság előtt nem lehet igényt érvényesíteni, azt a bíróság elkésettség miatt el fogja utasítani.

  • Árfolyamkülönbözet a THM része

A jogalapot a 2/2014-es Polgári Jogegységi Határozat hatálybalépéséig a bírói gyakorlat elismerte. Az EH 2013.12.G10 számú kúriai határozat kimondta, hogy a lakossági, fogyasztási kölcsönszerződésben a kétnemű devizaárfolyam (vételi és eladási árfolyam) alkalmazása során felmerülő különbözet költségnek minősül, mely mértéke feltüntetésének hiánya a szerződés semmisségét eredményezi.

A 2/2014-es Polgári Jogegységi Határozat azonban részben az Elszámolási Törvény útját előkészítve, új irányt fogalmazott meg a devizahiteles perekben, és ennek egyértelmű nyomatékaként az EH 2013.12.G10 számú kúriai határozatot hatályon kívül helyezte.